Bali (2011.10.01-2011.10.04.)

Szombaton édes semmittevés, mely a tengerparton telt. Láttam már szebb tengerpartot. Megfigyelhettük az apály-dagály váltakozását. Bali „ feeling” még mindig nincs. :(

Másnap reggel 8 órakor elindultunk Bali látnivalóit felfedezni. Első utunk a Tanah Lot Templom felé vezetett, ami kb. 30km-re nyugatra Denpasartól található, közvetlenül a déli tengerparton. Az egyik fő templom egy sziklán áll, míg a földnyelv másik oldalán pedig egy keskeny szikla perem vezet át egy másik szentélyhez. Nevének jelentése úszó kis sziget a tengerben. A fő templom Dewa Baruna Istennek van szentelve, aki a tenger erejét szimbolizálja. A templom építése a jávai bráhmin főpaphoz kötődik, aki 1537-ben érkezett a szigetre.

Következő megállónk a Gitgit vízesés (a mai nap legtávolabbi pontja), ami szép-szép, de több, mint 2 órát utaztunk érte és szerintem ez kihagyható lett volna. Viszont útközben gyönyörű rizsföldeket láttunk.

Majd elindultunk az 1200m magasságban elterülő Beratan tó felé, mely Bali második legnagyobb tava. A köd leszállt és az eső is esett, a tavon lótuszként lebegő templom misztikus látványt nyújtott. A tó egyik kis szigetén áll az úgynevezett Ulun Danu Beratan Templom.
A komplexum 4 templomból áll (1663-ban építették), melyet Siwá-nak, Wisnu-nak, Brahma-nak illetve egyet a tengerek és tavak Istennőjének szentelték.

Továbbindultunk a Mengwi Királyság egykori székhelye felé, hogy megnézzük az1634-ben felszentelt, egy nagy halastó közelében, gyönyörű kertek között található Taman Ayun királyi templomot. Több szintes, pagoda szerű tetőszerkezete a Balinéz építészet jellegzetes példája. Építését és szerkezetét a Balinéziára nagy hatást gyakorló Trihita filozófiai elvek szabályozzák. Tri Hita szanszkrit eredetű szó, jelentése 3 elv. A Tri Hita Karana koncepció lényege a jólét, a biztonság és a harmónia megteremtése a természet, a társadalom és az Isten között. Gyakorlati értelemben az élet egyensúlyára való törekvés.

A balinéz emberek a hinduizmus szerint élnek keverve az ősi vallásos szokásaikkal. Úgy gondolják, hogy a világon ez a sziget az, ahol születni és meg kell halni. Életüket egy ősi törvénykönyv szerint élik, mely mindenkire érvényes, saját tulajdonként nem tekintenek semmit. A föld és minden az Isteneké. Faluközösség kezeli a földeket, ők csak hűbérbirtokba vették. A közösségi élet számukra nagyon fontos és meghatározó, életformájukat tekintve nagyban különböznek az az indonéz szigetvilág többi lakójától. Fontos az egység, faluközösségben van egy tanács, aki értelmezi saját falujukra vonatkozóan az ősi törvénykönyv rendelkezéseit. Szinte állandóan ünnepelnek, a számolhatatlan Isten és szellemek részére áldozat bemutatási szertartások során folyamatosan viszik adományaikat. Több templom, oltár van, mint ház. Minden ház udvarán gazdag, szép díszes kialakítású szentély, oltár helyezkedik el (minimum 3),      ezzel szemben a ház berendezése elég puritán, sok helyen még bútor, ágy sincs. Minden sarkon templomok, körforgalmakban hatalmas különféle Isteneket ábrázoló szobrok. Minden rendszerben van, az emberek közötti összetartó erő irigylésre méltó. Ezeket igazán a turizmustól meg nem fertőzött területeken észlelhettük, sajnos a tengerparti részeken a civilizáció és a turizmus hátrányosan befolyásolta az emberek életmódját, hozzáállását, felfogását. Őszintén szólva, az a rész nem igazán jött be. Rengeteg árus, akik mindent el akarnak adni, gusztustalan rámenősséggel.

Ez egy gazdagabb család háza, kertje.

Balin az élet annyira összefonódik a vallással, hogy a balinézek minden tevékenységét az istenek iránti tisztelet határozza meg. Mindennek az alapja a jó és a gonosz állandó és szükséges harca. Egyszer a gonosz kerekedik felül, máskor a jó, ám mindkét elem folyton jelen van. Azért, hogy az istenek segítsék a jó győzelmét, a balinézek áldozatot mutatnak be a templomaikban, de áldoznak a rossznak is, nehogy haragra gerjedjen.
Az emberek képzetét azok az eszményképek formálják, amelyeket a templomban látnak, amelyekről az istenekkel, vízi szellemekkel, boszorkányokkal és démonokkal benépesített mesékben hallanak. A táncokban, az árnyjátékokban és a színházi előadásokban is ezek kelnek életre.

Az Istenek és a szellemvilág részére naponta minimum 3-szor mutatnak be áldozatot, ami kis tálkára elhelyezett gyümölcs és rizs.  

És a szívből jövő ünneplés. A nők gyönyörű hímzett, színes blúzokat, a férfiak szarongot, hozzá illő ingeket és fejfedőket viselnek, a gyerekek is ünneplő ruhájukban pompáznak. Az asszonyok fejükön csodálatos, gyümölcsöket, virágokat, édességeket tartalmazó áldozati tálakat cipelnek.

Egyszerű emberek templom tövében pálcikákat késztenek.

Délutáni szieszta.

Hétfő reggel újra útra keltünk, most Bali nyugati részére orientálódva. Nincs sok történelmi emlékük, inkább különféle korszakokból fennmaradt hindu templomokat néztünk meg. A nap és Bali fénypontja az esőerdőkkel szegélyezett rizsföldek, ami tényleg maga a paradicsom. Lélegzetelállítóan szép!

Egyszerű rizstermelő emberek otthona. Én is élnék itt szívesen. :) 

Dolgozó nő.

A mai nap nagyon jól telt! Nem tudom milyen a "Bali feeling", de a mai nap történései nagy hatással voltak rám.

Másnap (kedd) tengerpartozás.

Mielőtt haza indultunk, meglátogattuk az Ulu Watu templomot. Bali legdélebbi félszigetén, annak is a legnyugatibb csücskén fekszik. Egy kis erdő veszi körül, ahol elég sok majom is lakik. Itt nem olyan aranyosak, inkább pofátlanok. Semmit nem szabad viselni, mert amit tudnak elvisznek. Az egyik a papucsomtól akart megszabadítani, de egy helyi a segítségemre sietve egy nagy husánggal elkergette. 

Nevének jelentése Ulu = fej, és a Watu=kő, amit arra utal, hogy egy korallszikla tetejére épült, kb. 80 méter magasan a tenger felett.
A templom a 9 legnagyobb, és legszentebb Balinéz templom egyike. Története feltehetően a kőkorszakig nyúli vissza. 

Késő este repülünk haza, ami igen hosszú (átszállásokkal, várakozásokkal együtt) kb. 24 órás út lesz. Ezt nem várom annyira.

Jáva, Bromo és vulkanikus világ (2011.09.28-2011.09.30)

Az elkövetkezendő napok utazás tekintetében rendkívül fárasztóak lesznek. Km-ben nem lenne sok, viszont az átlagsebesség nem több mint 30 km/óra. Ez engem kikészít. Olvasni nem tudok, mert a zötyögéstől hányingerem lesz. Viszont a gyönyörű táj, a rizsföldek és egyéb ültetvények, a hegyek, a vulkánok, falvak és helyi arcok mindent kárpótolnak. Délelőtti órákban megérkeztünk Dieng Plateau-ba. Dieng egy hegyi település, ahol VIII. századbeli hindu templomok egész jól fennmaradt maradványait néztük meg és egy múzeumot a helyiek életéről.

Majd 2000m magasan a türkiz színű kb. 50 fokos, kénes bűzű Teloga Warna krátertó következett, ezt követően pedig Sikidang aktív geológiai terület, ahol egy kénes gőzzel füstölgő kisebb kráterhez jutottunk. Elég orrfacsaró volt a bűz.

Az apró, törékeny testalkatú, nyugalmat árasztó indonéz emberek nagyon szimpatikusak.

Szállásunk Soloban volt, gyönyörű szállodában, hatalmas kerttel. Kertben óriási fejű hortenziák, illatos jázminok.

Másnap egész nap utaztunk, hogy elérjük Bromot. Közben elcsíptük a naplementét, amint az egyik vulkán csúcsainál lebukik. Nagyon szép volt. Bármilyen giccses is a naplemente, én szeretem. Az egyenlítő közelsége miatt nagyon korán (este 6-kor) besötétedik.

Alig vártuk, hogy a szállásunkra érkezzünk. Sofőr bácsink nagyon vicces, mert sohasem mondja meg, mikor érünk oda. Előző nap is elkábított bennünket, hogy csak 3 óra múlva fogunk megérkezni, majd 10 perc elteltével a szálláson voltunk. Iszonyú meredek és kacskaringós úton érkeztünk kb. 2300 méter magasba, ahol igencsak hideg volt. A hotel mellett a helyiek meleg gyapjú sálat és sapkát, kesztyűt árultak. Na, ez már gyanús. Majd közölték, hogy reggelre 5 fok várható. Vacsora után hamar nyugovóra tértünk, hogy hajnalba frissen, üdén nézhessük meg a napfelkeltét.

A hajnal 3 óra 55 perc. Elaludtunk. Indulás 3.45-re volt megbeszélve. Villámgyorsan felöltöztünk és kirohantunk a hotel (inkább nevezhető turistaszállónak) elé. A csoport sehol, nagyon ideges lettem. Semmi pánik, megoldjuk, megyünk valahogy mi is és kitűnő angol nyelvtudomásommal (újra kezdem az angolt) próbáltam előadni az egyik dzsip vezetőjének, hogy mi történt és vigyen el kettőnket oda, ahol fel kell a nap. Teljesen hülyének nézett. :) . Már majdnem bepréseltük magunkat az angol turisták közé, mikor megjelent az indonéz idegenvezető. Mit csinálunk mi itt ilyen korán? Milyen korán? Későn. A többiek elmentek, elkéstünk. Közölte, hogy menjünk nyugodtan aludni, az indulás 4.45-kor lesz. Már egyáltalán nem voltunk álmosak. Persze a történtek után a hasunkat fogva nyerítettünk. :)

A nap még nem kelt fel, időben elindultunk a Bromo felé. A Bromo Jáva egyik legérdekesebb vulkáni képződményében, az ún. Tengger-kalderában található. A 9 km átmérőjű mélyedés, világos hamuját a legkisebb szélfuvallat is felkapja. Innen kapta nevét is jávai nyelven homoktengert jelent. Középen több vulkán sorakozik, amelyek közül ma csak a Bromo aktív, ami utoljára 3 hónapja tört ki.  

A Bromo szent vulkán, ahol minden évben jelentős tömegeket vonzó szertartásokat tartanak. A legenda szerint a 15. század végén egy önálló fejedelemséget alapított itt Roro Anteng hercegnő és férje Joko Seger, Tengger néven. A név nevük utolsó szótagjaiból ered. Egyetlen bánatuk az volt, hogy nem született gyermekük. Kétségbeesésükben a Bromo vulkánra felkapaszkodva az istenekhez imádkoztak, akik imájukat meghallgatták, egy feltétellel: az utolsó gyermeket fel kell áldozniuk. 24 gyermekük született. Amikor a 25., és egyben utolsó gyermek, Kesuma megszületett anyja megtagadta az áldozatot. Az istenek haragra gerjedtek, kénköves tűzzel fenyegették a fejedelemséget. Így nem volt mit tenni, a gyermeket a Bromo kráterébe dobták áldozatul. A feláldozott gyermek hangja elrendelte, hogy emlékére minden évben ünnepséget tartsanak. Ez a helyi szokás a mai napig él.

A napfelkeltét meglepően sok helyi és külföldi érdeklődővel együtt várjuk, a vulkánnal szembeni hegyoldalban, kb. 2500 méteres magasságban. Felhő szint felett voltuk, káprázatos volt a fehér habokba burkolózott táj.

És a nap is felkelt mindenki örömére. :)

Miután kigyönyörködtük magunkat utunkat a ködös kalderában folytattuk. A sejtelmes ködben úszó holdbéli táj elég misztikus volt. Itt aztán lóra pattantunk, hogy megtegyük a 2 km-es utat a Bromo kráteréig.

A kráter felé az utolsó szintkülönbséget kb. 250 lépcsőfok leküzdésével tehettük meg. A kráter aljából folyamatosan kénes-szúrós füst ömlik ki, morajlások kíséretével.

Őszintén szólva az Etna nem volt rám nagy hatással, így a Bromótól sem vártam sokat. Kellemes csalódás volt!

Visszamentünk a szállásra, megreggeliztünk és úttalan utakon elindultunk Bali felé. Délután 5 óra körül elhagytuk Jáva szigetét, kompra szálltunk és áthajóztunk Bali szigetére. Mire átértünk már besötétedett, és mi tovább zötykölődtünk még 5 órán át. Hullafáradtan megérkeztünk a szállásra. YES! Hát, Bali „feeling”-je eddig még nem járt át. Remélem azért, ami késik, nem múlik! Holnap "Dolce far niente", azaz édes semmittevés. :)