Az elkövetkezendő napok utazás tekintetében rendkívül fárasztóak lesznek. Km-ben nem lenne sok, viszont az átlagsebesség nem több mint 30 km/óra. Ez engem kikészít. Olvasni nem tudok, mert a zötyögéstől hányingerem lesz. Viszont a gyönyörű táj, a rizsföldek és egyéb ültetvények, a hegyek, a vulkánok, falvak és helyi arcok mindent kárpótolnak. Délelőtti órákban megérkeztünk Dieng Plateau-ba. Dieng egy hegyi település, ahol VIII. századbeli hindu templomok egész jól fennmaradt maradványait néztük meg és egy múzeumot a helyiek életéről.
Majd 2000m magasan a türkiz színű kb. 50 fokos, kénes bűzű Teloga Warna krátertó következett, ezt követően pedig Sikidang aktív geológiai terület, ahol egy kénes gőzzel füstölgő kisebb kráterhez jutottunk. Elég orrfacsaró volt a bűz.
Az apró, törékeny testalkatú, nyugalmat árasztó indonéz emberek nagyon szimpatikusak.
Szállásunk Soloban volt, gyönyörű szállodában, hatalmas kerttel. Kertben óriási fejű hortenziák, illatos jázminok.
Másnap egész nap utaztunk, hogy elérjük Bromot. Közben elcsíptük a naplementét, amint az egyik vulkán csúcsainál lebukik. Nagyon szép volt. Bármilyen giccses is a naplemente, én szeretem. Az egyenlítő közelsége miatt nagyon korán (este 6-kor) besötétedik.
Alig vártuk, hogy a szállásunkra érkezzünk. Sofőr bácsink nagyon vicces, mert sohasem mondja meg, mikor érünk oda. Előző nap is elkábított bennünket, hogy csak 3 óra múlva fogunk megérkezni, majd 10 perc elteltével a szálláson voltunk. Iszonyú meredek és kacskaringós úton érkeztünk kb. 2300 méter magasba, ahol igencsak hideg volt. A hotel mellett a helyiek meleg gyapjú sálat és sapkát, kesztyűt árultak. Na, ez már gyanús. Majd közölték, hogy reggelre 5 fok várható. Vacsora után hamar nyugovóra tértünk, hogy hajnalba frissen, üdén nézhessük meg a napfelkeltét.
A hajnal 3 óra 55 perc. Elaludtunk. Indulás 3.45-re volt megbeszélve. Villámgyorsan felöltöztünk és kirohantunk a hotel (inkább nevezhető turistaszállónak) elé. A csoport sehol, nagyon ideges lettem. Semmi pánik, megoldjuk, megyünk valahogy mi is és kitűnő angol nyelvtudomásommal (újra kezdem az angolt) próbáltam előadni az egyik dzsip vezetőjének, hogy mi történt és vigyen el kettőnket oda, ahol fel kell a nap. Teljesen hülyének nézett. :) . Már majdnem bepréseltük magunkat az angol turisták közé, mikor megjelent az indonéz idegenvezető. Mit csinálunk mi itt ilyen korán? Milyen korán? Későn. A többiek elmentek, elkéstünk. Közölte, hogy menjünk nyugodtan aludni, az indulás 4.45-kor lesz. Már egyáltalán nem voltunk álmosak. Persze a történtek után a hasunkat fogva nyerítettünk. :)
A nap még nem kelt fel, időben elindultunk a Bromo felé. A Bromo Jáva egyik legérdekesebb vulkáni képződményében, az ún. Tengger-kalderában található. A 9 km átmérőjű mélyedés, világos hamuját a legkisebb szélfuvallat is felkapja. Innen kapta nevét is jávai nyelven homoktengert jelent. Középen több vulkán sorakozik, amelyek közül ma csak a Bromo aktív, ami utoljára 3 hónapja tört ki.
A Bromo szent vulkán, ahol minden évben jelentős tömegeket vonzó szertartásokat tartanak. A legenda szerint a 15. század végén egy önálló fejedelemséget alapított itt Roro Anteng hercegnő és férje Joko Seger, Tengger néven. A név nevük utolsó szótagjaiból ered. Egyetlen bánatuk az volt, hogy nem született gyermekük. Kétségbeesésükben a Bromo vulkánra felkapaszkodva az istenekhez imádkoztak, akik imájukat meghallgatták, egy feltétellel: az utolsó gyermeket fel kell áldozniuk. 24 gyermekük született. Amikor a 25., és egyben utolsó gyermek, Kesuma megszületett anyja megtagadta az áldozatot. Az istenek haragra gerjedtek, kénköves tűzzel fenyegették a fejedelemséget. Így nem volt mit tenni, a gyermeket a Bromo kráterébe dobták áldozatul. A feláldozott gyermek hangja elrendelte, hogy emlékére minden évben ünnepséget tartsanak. Ez a helyi szokás a mai napig él.
A napfelkeltét meglepően sok helyi és külföldi érdeklődővel együtt várjuk, a vulkánnal szembeni hegyoldalban, kb. 2500 méteres magasságban. Felhő szint felett voltuk, káprázatos volt a fehér habokba burkolózott táj.
És a nap is felkelt mindenki örömére. :)
Miután kigyönyörködtük magunkat utunkat a ködös kalderában folytattuk. A sejtelmes ködben úszó holdbéli táj elég misztikus volt. Itt aztán lóra pattantunk, hogy megtegyük a 2 km-es utat a Bromo kráteréig.
A kráter felé az utolsó szintkülönbséget kb. 250 lépcsőfok leküzdésével tehettük meg. A kráter aljából folyamatosan kénes-szúrós füst ömlik ki, morajlások kíséretével.
Őszintén szólva az Etna nem volt rám nagy hatással, így a Bromótól sem vártam sokat. Kellemes csalódás volt!
Visszamentünk a szállásra, megreggeliztünk és úttalan utakon elindultunk Bali felé. Délután 5 óra körül elhagytuk Jáva szigetét, kompra szálltunk és áthajóztunk Bali szigetére. Mire átértünk már besötétedett, és mi tovább zötykölődtünk még 5 órán át. Hullafáradtan megérkeztünk a szállásra. YES! Hát, Bali „feeling”-je eddig még nem járt át. Remélem azért, ami késik, nem múlik! Holnap "Dolce far niente", azaz édes semmittevés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése