Bali (2011.10.01-2011.10.04.)

Szombaton édes semmittevés, mely a tengerparton telt. Láttam már szebb tengerpartot. Megfigyelhettük az apály-dagály váltakozását. Bali „ feeling” még mindig nincs. :(

Másnap reggel 8 órakor elindultunk Bali látnivalóit felfedezni. Első utunk a Tanah Lot Templom felé vezetett, ami kb. 30km-re nyugatra Denpasartól található, közvetlenül a déli tengerparton. Az egyik fő templom egy sziklán áll, míg a földnyelv másik oldalán pedig egy keskeny szikla perem vezet át egy másik szentélyhez. Nevének jelentése úszó kis sziget a tengerben. A fő templom Dewa Baruna Istennek van szentelve, aki a tenger erejét szimbolizálja. A templom építése a jávai bráhmin főpaphoz kötődik, aki 1537-ben érkezett a szigetre.

Következő megállónk a Gitgit vízesés (a mai nap legtávolabbi pontja), ami szép-szép, de több, mint 2 órát utaztunk érte és szerintem ez kihagyható lett volna. Viszont útközben gyönyörű rizsföldeket láttunk.

Majd elindultunk az 1200m magasságban elterülő Beratan tó felé, mely Bali második legnagyobb tava. A köd leszállt és az eső is esett, a tavon lótuszként lebegő templom misztikus látványt nyújtott. A tó egyik kis szigetén áll az úgynevezett Ulun Danu Beratan Templom.
A komplexum 4 templomból áll (1663-ban építették), melyet Siwá-nak, Wisnu-nak, Brahma-nak illetve egyet a tengerek és tavak Istennőjének szentelték.

Továbbindultunk a Mengwi Királyság egykori székhelye felé, hogy megnézzük az1634-ben felszentelt, egy nagy halastó közelében, gyönyörű kertek között található Taman Ayun királyi templomot. Több szintes, pagoda szerű tetőszerkezete a Balinéz építészet jellegzetes példája. Építését és szerkezetét a Balinéziára nagy hatást gyakorló Trihita filozófiai elvek szabályozzák. Tri Hita szanszkrit eredetű szó, jelentése 3 elv. A Tri Hita Karana koncepció lényege a jólét, a biztonság és a harmónia megteremtése a természet, a társadalom és az Isten között. Gyakorlati értelemben az élet egyensúlyára való törekvés.

A balinéz emberek a hinduizmus szerint élnek keverve az ősi vallásos szokásaikkal. Úgy gondolják, hogy a világon ez a sziget az, ahol születni és meg kell halni. Életüket egy ősi törvénykönyv szerint élik, mely mindenkire érvényes, saját tulajdonként nem tekintenek semmit. A föld és minden az Isteneké. Faluközösség kezeli a földeket, ők csak hűbérbirtokba vették. A közösségi élet számukra nagyon fontos és meghatározó, életformájukat tekintve nagyban különböznek az az indonéz szigetvilág többi lakójától. Fontos az egység, faluközösségben van egy tanács, aki értelmezi saját falujukra vonatkozóan az ősi törvénykönyv rendelkezéseit. Szinte állandóan ünnepelnek, a számolhatatlan Isten és szellemek részére áldozat bemutatási szertartások során folyamatosan viszik adományaikat. Több templom, oltár van, mint ház. Minden ház udvarán gazdag, szép díszes kialakítású szentély, oltár helyezkedik el (minimum 3),      ezzel szemben a ház berendezése elég puritán, sok helyen még bútor, ágy sincs. Minden sarkon templomok, körforgalmakban hatalmas különféle Isteneket ábrázoló szobrok. Minden rendszerben van, az emberek közötti összetartó erő irigylésre méltó. Ezeket igazán a turizmustól meg nem fertőzött területeken észlelhettük, sajnos a tengerparti részeken a civilizáció és a turizmus hátrányosan befolyásolta az emberek életmódját, hozzáállását, felfogását. Őszintén szólva, az a rész nem igazán jött be. Rengeteg árus, akik mindent el akarnak adni, gusztustalan rámenősséggel.

Ez egy gazdagabb család háza, kertje.

Balin az élet annyira összefonódik a vallással, hogy a balinézek minden tevékenységét az istenek iránti tisztelet határozza meg. Mindennek az alapja a jó és a gonosz állandó és szükséges harca. Egyszer a gonosz kerekedik felül, máskor a jó, ám mindkét elem folyton jelen van. Azért, hogy az istenek segítsék a jó győzelmét, a balinézek áldozatot mutatnak be a templomaikban, de áldoznak a rossznak is, nehogy haragra gerjedjen.
Az emberek képzetét azok az eszményképek formálják, amelyeket a templomban látnak, amelyekről az istenekkel, vízi szellemekkel, boszorkányokkal és démonokkal benépesített mesékben hallanak. A táncokban, az árnyjátékokban és a színházi előadásokban is ezek kelnek életre.

Az Istenek és a szellemvilág részére naponta minimum 3-szor mutatnak be áldozatot, ami kis tálkára elhelyezett gyümölcs és rizs.  

És a szívből jövő ünneplés. A nők gyönyörű hímzett, színes blúzokat, a férfiak szarongot, hozzá illő ingeket és fejfedőket viselnek, a gyerekek is ünneplő ruhájukban pompáznak. Az asszonyok fejükön csodálatos, gyümölcsöket, virágokat, édességeket tartalmazó áldozati tálakat cipelnek.

Egyszerű emberek templom tövében pálcikákat késztenek.

Délutáni szieszta.

Hétfő reggel újra útra keltünk, most Bali nyugati részére orientálódva. Nincs sok történelmi emlékük, inkább különféle korszakokból fennmaradt hindu templomokat néztünk meg. A nap és Bali fénypontja az esőerdőkkel szegélyezett rizsföldek, ami tényleg maga a paradicsom. Lélegzetelállítóan szép!

Egyszerű rizstermelő emberek otthona. Én is élnék itt szívesen. :) 

Dolgozó nő.

A mai nap nagyon jól telt! Nem tudom milyen a "Bali feeling", de a mai nap történései nagy hatással voltak rám.

Másnap (kedd) tengerpartozás.

Mielőtt haza indultunk, meglátogattuk az Ulu Watu templomot. Bali legdélebbi félszigetén, annak is a legnyugatibb csücskén fekszik. Egy kis erdő veszi körül, ahol elég sok majom is lakik. Itt nem olyan aranyosak, inkább pofátlanok. Semmit nem szabad viselni, mert amit tudnak elvisznek. Az egyik a papucsomtól akart megszabadítani, de egy helyi a segítségemre sietve egy nagy husánggal elkergette. 

Nevének jelentése Ulu = fej, és a Watu=kő, amit arra utal, hogy egy korallszikla tetejére épült, kb. 80 méter magasan a tenger felett.
A templom a 9 legnagyobb, és legszentebb Balinéz templom egyike. Története feltehetően a kőkorszakig nyúli vissza. 

Késő este repülünk haza, ami igen hosszú (átszállásokkal, várakozásokkal együtt) kb. 24 órás út lesz. Ezt nem várom annyira.