Bali (2011.10.01-2011.10.04.)

Szombaton édes semmittevés, mely a tengerparton telt. Láttam már szebb tengerpartot. Megfigyelhettük az apály-dagály váltakozását. Bali „ feeling” még mindig nincs. :(

Másnap reggel 8 órakor elindultunk Bali látnivalóit felfedezni. Első utunk a Tanah Lot Templom felé vezetett, ami kb. 30km-re nyugatra Denpasartól található, közvetlenül a déli tengerparton. Az egyik fő templom egy sziklán áll, míg a földnyelv másik oldalán pedig egy keskeny szikla perem vezet át egy másik szentélyhez. Nevének jelentése úszó kis sziget a tengerben. A fő templom Dewa Baruna Istennek van szentelve, aki a tenger erejét szimbolizálja. A templom építése a jávai bráhmin főpaphoz kötődik, aki 1537-ben érkezett a szigetre.

Következő megállónk a Gitgit vízesés (a mai nap legtávolabbi pontja), ami szép-szép, de több, mint 2 órát utaztunk érte és szerintem ez kihagyható lett volna. Viszont útközben gyönyörű rizsföldeket láttunk.

Majd elindultunk az 1200m magasságban elterülő Beratan tó felé, mely Bali második legnagyobb tava. A köd leszállt és az eső is esett, a tavon lótuszként lebegő templom misztikus látványt nyújtott. A tó egyik kis szigetén áll az úgynevezett Ulun Danu Beratan Templom.
A komplexum 4 templomból áll (1663-ban építették), melyet Siwá-nak, Wisnu-nak, Brahma-nak illetve egyet a tengerek és tavak Istennőjének szentelték.

Továbbindultunk a Mengwi Királyság egykori székhelye felé, hogy megnézzük az1634-ben felszentelt, egy nagy halastó közelében, gyönyörű kertek között található Taman Ayun királyi templomot. Több szintes, pagoda szerű tetőszerkezete a Balinéz építészet jellegzetes példája. Építését és szerkezetét a Balinéziára nagy hatást gyakorló Trihita filozófiai elvek szabályozzák. Tri Hita szanszkrit eredetű szó, jelentése 3 elv. A Tri Hita Karana koncepció lényege a jólét, a biztonság és a harmónia megteremtése a természet, a társadalom és az Isten között. Gyakorlati értelemben az élet egyensúlyára való törekvés.

A balinéz emberek a hinduizmus szerint élnek keverve az ősi vallásos szokásaikkal. Úgy gondolják, hogy a világon ez a sziget az, ahol születni és meg kell halni. Életüket egy ősi törvénykönyv szerint élik, mely mindenkire érvényes, saját tulajdonként nem tekintenek semmit. A föld és minden az Isteneké. Faluközösség kezeli a földeket, ők csak hűbérbirtokba vették. A közösségi élet számukra nagyon fontos és meghatározó, életformájukat tekintve nagyban különböznek az az indonéz szigetvilág többi lakójától. Fontos az egység, faluközösségben van egy tanács, aki értelmezi saját falujukra vonatkozóan az ősi törvénykönyv rendelkezéseit. Szinte állandóan ünnepelnek, a számolhatatlan Isten és szellemek részére áldozat bemutatási szertartások során folyamatosan viszik adományaikat. Több templom, oltár van, mint ház. Minden ház udvarán gazdag, szép díszes kialakítású szentély, oltár helyezkedik el (minimum 3),      ezzel szemben a ház berendezése elég puritán, sok helyen még bútor, ágy sincs. Minden sarkon templomok, körforgalmakban hatalmas különféle Isteneket ábrázoló szobrok. Minden rendszerben van, az emberek közötti összetartó erő irigylésre méltó. Ezeket igazán a turizmustól meg nem fertőzött területeken észlelhettük, sajnos a tengerparti részeken a civilizáció és a turizmus hátrányosan befolyásolta az emberek életmódját, hozzáállását, felfogását. Őszintén szólva, az a rész nem igazán jött be. Rengeteg árus, akik mindent el akarnak adni, gusztustalan rámenősséggel.

Ez egy gazdagabb család háza, kertje.

Balin az élet annyira összefonódik a vallással, hogy a balinézek minden tevékenységét az istenek iránti tisztelet határozza meg. Mindennek az alapja a jó és a gonosz állandó és szükséges harca. Egyszer a gonosz kerekedik felül, máskor a jó, ám mindkét elem folyton jelen van. Azért, hogy az istenek segítsék a jó győzelmét, a balinézek áldozatot mutatnak be a templomaikban, de áldoznak a rossznak is, nehogy haragra gerjedjen.
Az emberek képzetét azok az eszményképek formálják, amelyeket a templomban látnak, amelyekről az istenekkel, vízi szellemekkel, boszorkányokkal és démonokkal benépesített mesékben hallanak. A táncokban, az árnyjátékokban és a színházi előadásokban is ezek kelnek életre.

Az Istenek és a szellemvilág részére naponta minimum 3-szor mutatnak be áldozatot, ami kis tálkára elhelyezett gyümölcs és rizs.  

És a szívből jövő ünneplés. A nők gyönyörű hímzett, színes blúzokat, a férfiak szarongot, hozzá illő ingeket és fejfedőket viselnek, a gyerekek is ünneplő ruhájukban pompáznak. Az asszonyok fejükön csodálatos, gyümölcsöket, virágokat, édességeket tartalmazó áldozati tálakat cipelnek.

Egyszerű emberek templom tövében pálcikákat késztenek.

Délutáni szieszta.

Hétfő reggel újra útra keltünk, most Bali nyugati részére orientálódva. Nincs sok történelmi emlékük, inkább különféle korszakokból fennmaradt hindu templomokat néztünk meg. A nap és Bali fénypontja az esőerdőkkel szegélyezett rizsföldek, ami tényleg maga a paradicsom. Lélegzetelállítóan szép!

Egyszerű rizstermelő emberek otthona. Én is élnék itt szívesen. :) 

Dolgozó nő.

A mai nap nagyon jól telt! Nem tudom milyen a "Bali feeling", de a mai nap történései nagy hatással voltak rám.

Másnap (kedd) tengerpartozás.

Mielőtt haza indultunk, meglátogattuk az Ulu Watu templomot. Bali legdélebbi félszigetén, annak is a legnyugatibb csücskén fekszik. Egy kis erdő veszi körül, ahol elég sok majom is lakik. Itt nem olyan aranyosak, inkább pofátlanok. Semmit nem szabad viselni, mert amit tudnak elvisznek. Az egyik a papucsomtól akart megszabadítani, de egy helyi a segítségemre sietve egy nagy husánggal elkergette. 

Nevének jelentése Ulu = fej, és a Watu=kő, amit arra utal, hogy egy korallszikla tetejére épült, kb. 80 méter magasan a tenger felett.
A templom a 9 legnagyobb, és legszentebb Balinéz templom egyike. Története feltehetően a kőkorszakig nyúli vissza. 

Késő este repülünk haza, ami igen hosszú (átszállásokkal, várakozásokkal együtt) kb. 24 órás út lesz. Ezt nem várom annyira.

Jáva, Bromo és vulkanikus világ (2011.09.28-2011.09.30)

Az elkövetkezendő napok utazás tekintetében rendkívül fárasztóak lesznek. Km-ben nem lenne sok, viszont az átlagsebesség nem több mint 30 km/óra. Ez engem kikészít. Olvasni nem tudok, mert a zötyögéstől hányingerem lesz. Viszont a gyönyörű táj, a rizsföldek és egyéb ültetvények, a hegyek, a vulkánok, falvak és helyi arcok mindent kárpótolnak. Délelőtti órákban megérkeztünk Dieng Plateau-ba. Dieng egy hegyi település, ahol VIII. századbeli hindu templomok egész jól fennmaradt maradványait néztük meg és egy múzeumot a helyiek életéről.

Majd 2000m magasan a türkiz színű kb. 50 fokos, kénes bűzű Teloga Warna krátertó következett, ezt követően pedig Sikidang aktív geológiai terület, ahol egy kénes gőzzel füstölgő kisebb kráterhez jutottunk. Elég orrfacsaró volt a bűz.

Az apró, törékeny testalkatú, nyugalmat árasztó indonéz emberek nagyon szimpatikusak.

Szállásunk Soloban volt, gyönyörű szállodában, hatalmas kerttel. Kertben óriási fejű hortenziák, illatos jázminok.

Másnap egész nap utaztunk, hogy elérjük Bromot. Közben elcsíptük a naplementét, amint az egyik vulkán csúcsainál lebukik. Nagyon szép volt. Bármilyen giccses is a naplemente, én szeretem. Az egyenlítő közelsége miatt nagyon korán (este 6-kor) besötétedik.

Alig vártuk, hogy a szállásunkra érkezzünk. Sofőr bácsink nagyon vicces, mert sohasem mondja meg, mikor érünk oda. Előző nap is elkábított bennünket, hogy csak 3 óra múlva fogunk megérkezni, majd 10 perc elteltével a szálláson voltunk. Iszonyú meredek és kacskaringós úton érkeztünk kb. 2300 méter magasba, ahol igencsak hideg volt. A hotel mellett a helyiek meleg gyapjú sálat és sapkát, kesztyűt árultak. Na, ez már gyanús. Majd közölték, hogy reggelre 5 fok várható. Vacsora után hamar nyugovóra tértünk, hogy hajnalba frissen, üdén nézhessük meg a napfelkeltét.

A hajnal 3 óra 55 perc. Elaludtunk. Indulás 3.45-re volt megbeszélve. Villámgyorsan felöltöztünk és kirohantunk a hotel (inkább nevezhető turistaszállónak) elé. A csoport sehol, nagyon ideges lettem. Semmi pánik, megoldjuk, megyünk valahogy mi is és kitűnő angol nyelvtudomásommal (újra kezdem az angolt) próbáltam előadni az egyik dzsip vezetőjének, hogy mi történt és vigyen el kettőnket oda, ahol fel kell a nap. Teljesen hülyének nézett. :) . Már majdnem bepréseltük magunkat az angol turisták közé, mikor megjelent az indonéz idegenvezető. Mit csinálunk mi itt ilyen korán? Milyen korán? Későn. A többiek elmentek, elkéstünk. Közölte, hogy menjünk nyugodtan aludni, az indulás 4.45-kor lesz. Már egyáltalán nem voltunk álmosak. Persze a történtek után a hasunkat fogva nyerítettünk. :)

A nap még nem kelt fel, időben elindultunk a Bromo felé. A Bromo Jáva egyik legérdekesebb vulkáni képződményében, az ún. Tengger-kalderában található. A 9 km átmérőjű mélyedés, világos hamuját a legkisebb szélfuvallat is felkapja. Innen kapta nevét is jávai nyelven homoktengert jelent. Középen több vulkán sorakozik, amelyek közül ma csak a Bromo aktív, ami utoljára 3 hónapja tört ki.  

A Bromo szent vulkán, ahol minden évben jelentős tömegeket vonzó szertartásokat tartanak. A legenda szerint a 15. század végén egy önálló fejedelemséget alapított itt Roro Anteng hercegnő és férje Joko Seger, Tengger néven. A név nevük utolsó szótagjaiból ered. Egyetlen bánatuk az volt, hogy nem született gyermekük. Kétségbeesésükben a Bromo vulkánra felkapaszkodva az istenekhez imádkoztak, akik imájukat meghallgatták, egy feltétellel: az utolsó gyermeket fel kell áldozniuk. 24 gyermekük született. Amikor a 25., és egyben utolsó gyermek, Kesuma megszületett anyja megtagadta az áldozatot. Az istenek haragra gerjedtek, kénköves tűzzel fenyegették a fejedelemséget. Így nem volt mit tenni, a gyermeket a Bromo kráterébe dobták áldozatul. A feláldozott gyermek hangja elrendelte, hogy emlékére minden évben ünnepséget tartsanak. Ez a helyi szokás a mai napig él.

A napfelkeltét meglepően sok helyi és külföldi érdeklődővel együtt várjuk, a vulkánnal szembeni hegyoldalban, kb. 2500 méteres magasságban. Felhő szint felett voltuk, káprázatos volt a fehér habokba burkolózott táj.

És a nap is felkelt mindenki örömére. :)

Miután kigyönyörködtük magunkat utunkat a ködös kalderában folytattuk. A sejtelmes ködben úszó holdbéli táj elég misztikus volt. Itt aztán lóra pattantunk, hogy megtegyük a 2 km-es utat a Bromo kráteréig.

A kráter felé az utolsó szintkülönbséget kb. 250 lépcsőfok leküzdésével tehettük meg. A kráter aljából folyamatosan kénes-szúrós füst ömlik ki, morajlások kíséretével.

Őszintén szólva az Etna nem volt rám nagy hatással, így a Bromótól sem vártam sokat. Kellemes csalódás volt!

Visszamentünk a szállásra, megreggeliztünk és úttalan utakon elindultunk Bali felé. Délután 5 óra körül elhagytuk Jáva szigetét, kompra szálltunk és áthajóztunk Bali szigetére. Mire átértünk már besötétedett, és mi tovább zötykölődtünk még 5 órán át. Hullafáradtan megérkeztünk a szállásra. YES! Hát, Bali „feeling”-je eddig még nem járt át. Remélem azért, ami késik, nem múlik! Holnap "Dolce far niente", azaz édes semmittevés. :)

  

Borobodur (2011.09.27)

Első utunk egy helyi batik üzembe vezetett, hiszen Yogya mégis csak az Indonéz batikművesség központja. Lenyűgöző ez az aprólékos kézi munkát igénylő technológia.

A Yogjakartába látogatók kihagyhatatlan célpontja Borobudur, a Világ legnagyobb buddhista építészeti emléke. A nyolcszintes piramis felülnézetből tulajdonképpen egy gigantikus, háromdimenziós, tantrikus mandala. Találóan sokan a buddhista tanítások kőbe vésett enciklopédiájának tartják. A teraszos szentély a világmindenség misztikus megtestesítője, az Ég és a Föld szimbolikus összekapcsolása. Borobudur-t Kr. u. 800 körül a Sailendra-dinasztia idejében építették több mint 75 éven át. A 34 méter magas, 123x123 méter alapterületű épülethez kb. 55 000 köbméter vulkáni követ használtak fel. Az építményt a dzsungel rejtette el a következő évszázadok elől. A szakrális épületegyüttest Jáva angol megszállása alatt találták meg 1814-ben. A restaurálást 1907-ben hollandok kezdték meg, de az Indonéz állam csak 1970-80 között fejezte be az UNESCO támogatásával. Neve valószínűleg a szanszkrit Vihara Buddha Ur kifejezésből ered, amelynek jelentése a hegyen álló buddhista templom.
 

A szentélyben 504 Buddha szobor, 2672 dombormű található, amelyek buddhista tanításokat ábrázolnak. Az alsó 5 emeltnyi rész egy négyszögletes lépcsőzetes piramis, amelyen 3 kör alakú terasz áll, a tetején egy óriási sztupával. Ezek sorrendben az anyagi világ, a spirituális világ, és a megvilágosodás szimbólumai. Az egyes szinteken körbe futó utak összhossza 5 km, amelynek megtétele egyfajta zarándoklat, miközben az egykori hívők 9-szer kerülték meg a templomot.
 

A négyzetes teraszokon lévő domborművek ugyancsak szintenként eltérő üzenetet hordoznak. A legalsó 2 szinten hétköznapi témákat mutat be, mint mezőgazdasági munkát, családi élet történéseit, táncosokat és háborús jeleneteket. A 3. szinten Buddha életének fontosabb eseményei, míg a legfelső két szinten buddhista filozófiai tanítások jelennek meg.

Kör alakú teraszok a szellemi világot testesítik meg. Ezeken számtalan sztupát találunk egy-egy életnagyságú Buddha szoborral. A legfelső teraszon lévő szobrokon egyre inkább az elmélyülés jeleit vehetjük észre. A legfelső szinten lévő 15 méter magas sztupa a Nirvána, a tökéletes megvilágosodás jelképe. Itt állítólag egy arany Buddha ült annak idején. Fantasztikus élmény, csodálatos hely!

Szállás felé indultunk, ami busszal még 2 órányira volt. Útközben megálltunk teaültetvényen, ebédelni egy folyóparton. Apró falvak között haladtunk át – túristamentes övezeten -, ahol kicsit bepillantást nyerhettünk, az itt élő emberek életéről.

Most elég hűvös van, 1000 m-en vagyunk és egyre hidegebb lesz (napközben közel 40 is volt). Meleg cuccot nem nagyon hoztam magammal. Holnap indulunk tovább a Bromo vulkán felé.  

Hátra van még a java/Jáva (2011.09.26)

 Hajnal 3.30-kor indulás a reptérre, megyünk Indonéziába elsőként Jáva szigetére. A repülőút eleje a rossz időjárás miatt egy kicsit „mozgalmas” volt. A repülőről lehetett látni a vulkánokat. Csodaszép volt, ahogy a felhők közül felbukkantak csúcsai. 2 és fél órás út után leszállt a gép yogyakartai reptéren, ami kb. akkora volt, mint a balmazújvárosi vasútállomás.  Az országba vízummal lehetett bejutni, ujjlenyomat vétel, retina fotó, motozás, táska kipakolás tele izgalommal. 36 fok. Jó az idő. J. Mielőtt bármibe kezdenék, pár szót ejtenék Indonéziáról és Jáváról.  A világ 4. legnépesebb országa, és egyben a legnépesebb muszlim-többségű ország is. Több mint 18000 szigetből áll, legnagyobbak ezek közül Jáva, Szumátra, Borneó, Celebesz, Új-Guinea. Jáva szigete 30%-kal nagyobb, mint kis hazánk, csak éppen itt 65m ember él. Éghajlata egyenlítői, trópusi, itt talán nincs olyan pára, mint Malajziában. A jávai előember maradványai mutatják, hogy az indonéz szigetvilág már sokszázezer éve lakott volt. Indonézia népességét nagyjából két fő csoportra lehet osztani. Az ország nyugati felét ázsiai, elsősorban maláj népek népesítik be, míg az ország keleti felén inkább csendes-óceáni népek, Új-Guinea szigetén pápuák élnek. Az indonéz emberek elsősorban általában saját helyi nyelvüket (több mint 300 nyelvjárás van) használják, de az ország hivatalos nyelvét, az indonézt (Bahasa) minden iskolában tanítják és gyakorlatilag minden indonéz lakos beszéli. A szigetek szinte teljesen vulkanikus eredetűek. Csak Jáván 38 működő, illetve inaktív vulkáni kúp található. A két legismertebb a Bromo és a Merapi, melyek a világ legveszélyesebb vulkánjai közé tartoznak. Főleg mezőgazdaságból élnek, legfontosabb termékei rizs, kakaó, gyapot, tea, fűszerek. Itt is voltak gyarmatosítóként a portugálok, hollandok, majd a japánok is megszállták Indonéziát. Jelenleg független, államformája elnöki köztársaság. Pénzneme: rúpia

Yogjakartába (később csak Yogja) érkezésünket követően elindultunk a várost feltérképezni. Első megállónk a Szultán palotája, a Kraton, amely név jelentése a hely ahol az uralkodók élnek. A jávai filozófiában Kraton egyúttal az Univerzum középpontja. A palota szerkezetét is egyfajta filozofikus szimbólumként szánták. A palota inkább érdekes, mint szép. Furcsa bepillantást enged egy ma is élő uralkodóház életébe.
A palota építéskor az iszlám mellett erősen hatottak a hagyományos jávai vallások és építészeti szokások.

A szimfonikus zenekar.:)

Majd megtekintettük a Vízi kastélyt, amely a szultáni család privát pihenő helye volt, melyet a 17. század végén portugál mesterek építettek.

Ebéd után kimentünk a madárpiacra. Mi kell egy férfinak? Helyi szokások szerint 5 dolog van, amire egy férfinak szüksége van. Ezek: ház, feleség, ló (amit felváltott a kocsi), kés, na és a madár. Így alakultak ki a madárpiacok. Nagyon érdekes állatokat lehetett venni. A madarakon kívül volt például denevér, majom, mindenféle hüllő, színesre festett (piros, kék, pink) 1 napos kiscsibék.

Közlekedés katasztrófa. Mindenki mindenfele megy. Szabály a hátsó figyel, mint a síelésnél. Kocsik (ez luxus), lovas szekér, riksa, és rengeteg motor. Piros lámpánál, mintha egy motorverseny rajtjánál lennénk. Ja és a motoron ül az egész család. Apa elől, 2 gyerek középen, anya hátul. Nagyon mókás.

Nagy szegénység van, de ennek ellenére mosolygós, kedves emberekkel találkoztunk. 

Ez egy benzinkút, csak zárva volt. :)

Következő és egyben legfontosabb mai megállónk Prambanan volt.
A Yogyakartatól 14 km-re keletre található hindu templom-együttes, az UNESCO világörökség helyszíneinek egyike. Prambanan 1200 éves, csipkésre faragott hegynyi templomai Visnu, Siva és Brahma dicsőségére.

Története legalább annyira bonyolult, mint Jáva történelmi dinasztiáit pontosan követni. Legnagyobb valószínűséggel építésekor az uralmon lévő buddhista Sailendra családba beházasodott a hindu Sanjayák egy leszármazottja, Rakai Pikatan. A különböző vallású király és királyné házassága befolyásolta a templom építését. Leírások szerint a Prambanant Pikatan építtette Kr. u. 856-ban, hogy méltó emléket állítson a Sanjaya dinasztia újbóli hatalomra jutásának.

A templom komplexum három koncentrikus négyzetből áll. A külső 222 x 390 méter, a középső közel négyzet alakú 110 x 110 méter, míg a belső tér 34 x 34 méter. A középső téren 224 ún. Perwara templom volt található 4 sorban. Ebből ma 2 van egyben, de ez is képes éreztetni, milyen lehetett, amikor ilyen mennyiségben keretezték a főtemplomokat. A legbelső főtéren pedig tizenhat kis és nagy templom állt. A legfőbb templomokat Sivának, Visnunak és Brahmanak szentelték. A komplexumon belül bonyolult csatorna és öntözőrendszerek voltak, amelyek eredetileg elválasztották a fő templomot a kisebbektől. A templom körbejárható és megcsodálhattuk a díszes falfaragásokat. Csodás volt!

 

Szállás elfoglalását követően, gyors vacsi, majd hullafáradtan ágyba estünk.